AZ ANYA(g) Előszó
Az Anya hoz minket a világra, általa öltünk testet az anyagban, így kezdjük az életünket. Saját testéből anyatejjel táplál, így ételünket is tőle kapjuk először. Életünk és Ételünk meghatározója tehát az Anya.
A táplálás már egyfajta adás, odaadás, ami meghatározó az ember életében – az adás-kapás/elfogadás viszonylatában. Az anyatej hiánya, az anya hiánya és a feltétlen elfogadás képességének hiánya is egyben.
Egész élete során ezeket a hiányokat igyekszik pótolni az ember, de az Anya hiánya pusztán az Anyag többletével nem pótolható.
Az anyatejben minden szükséges vitamin és nyomelem megtalálható a fejlődésünkhöz és későbbi életünk is annál hiánytalanabb lehet, minél hiánytalanabbul kaptuk ezt meg életünk hajnalán.
Az anya-tej teljessége, az anya által biztosított élet teljessége is egyben. Ha ez akadályok miatt meghiúsul, egész életünk során a korán megélt hiányérzetünket próbáljuk betölteni, magunkhoz vehetünk fölösleges tárgyakat és élelmet, amikre igazából nincs szükségünk.
A hiányérzet félelmeinkből is fakad. A „megvilágosodás” megváltoztatja gondolkodásunkat, hiányérzetünk csökken, majd megszűnik, s minél kevésbé félünk, annál kevésbé érezzük, az anya(g) hiányát.
A hiány tehát félelem, fél elem. Ezen fél–el(e)meink és hiányérzeteinkre próbál rávezetni ez a kártya.
A hiányokat pótolhatjuk akár élelemmel is, de tudnunk kell, hogy táplálkozásunk is összefüggésben van félelmeinkkel.
A félelmeinket, ha felismerjük, akkor már jó úton vagyunk.
A kártyák használatával, lapok húzásával és többféle kirakási mód által láthatunk majd javaslatokat, hogy milyen vitamint/nyomelemet/ásványi anyagot pótoljunk, vigyünk be és lehetőleg természetes úton a szervezetünkbe, ételünkbe, életünkbe. Ezenkívül hasznos, életjobbító módszerekre vonatkozó tanácsok is szerepelnek a kártya lapjain.
A testünkből hiányzó elemek a zöldségekben és gyümölcsökben többnyire megtalálhatóak. Érdemes megfigyelni az adott élelem formáját, színét is, hiszen szimbolikusak (pl. a chili paprika, vagy a vörös szín jelentheti a tűz elemet; a dió formája az agyhoz hasonlít), így a problémáink által – a szimbólumokat értelmezve – magunkat is megismerhetjük.